Dr. Bernáth Béla, ügyvéd, újságszerkesztő, közéleti ember

bernath bela web

Városunk szülötte, Bernáth Aurél (1894-1982) Kossuth-díjas festőművész, művészeti író édesapja, dr. Bernáth Béla 1864-ben Pesten született egy elszegényedett nemesi családba. Az apja, Bernáth Mihály már szabóként dolgozott Mohácson, míg az édesanyja, Németh Anna gombai származású szolgáló volt.

 

Bernáth Béla az egyetemet 1882-87 között végezte el, ügyvéd lett, először 1891-ben Nagybajomban, majd 1892-ben már Marcaliban nyitott irodát egy hatszobás házban az akkori Liget, a mai a Kossuth utcában. Felesége Roboz Attala (1869-?) lett, apósa pedig Roboz István (1826-1916) író, a Somogy szerkesztője volt. Hét gyermekük született, de csak négy (Aurél, Elvira, Géza és Cézár) élte meg a felnőtt kort. (Olga, Emil és Edit kiskorukban haltak meg.)

 

Közvetlen stílusa és sikeres praxisa miatt a kisváros közéletébe hamar bekerült az ügyvéd, akinek a barátai közé tartozott Gönczy József királyi albíró, Névy Zoltán ügyész és Sági János író, a Keszthelyi Hírlap főmunkatársa, a Balatoni Múzeum alapítója is. „Kis gyerekkoromban úgy hallgattam a vitáikat apám és jogász barátai közt, ahogy más gyerek a meséket.” – írta Bernáth Aurél Így éltünk Pannóniában című önéletrajzi könyvében. Aktív közéleti szerepvállalás jellemezte: a marcali képviselőtestület tagja volt, szorgalmazta az utcák kiépítését, fásítását és a közvilágítást. A Korona szállóban működő kaszinó és az 1908-ban létrehozott Marcali Polgári Iskolai Egyesület választmányi tagja volt, és szervezte az 1911-ben alapított Országos Ügyvéd Szövetség Marcali Helyi Csoportját is. Rendszeresen szónokolt a március 15-ei ünnepségeken, ahogy például 1901-ben a vasúti vendéglő nagytermében tartott ipartestületi „szabadság lakomán” is ő köszöntötte fel Marcali ’48-as honvéd veteránját, Gvardián Mihályt. A II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1906-os újratemetésével kapcsolatos ünnepségek során szintén ő mondta a díszbeszédet.

Mizsur Ádám nyomdász 1900. december 16-án Marczali néven indította el újságját, amelyben kijelentette, hogy „nincs összetartás, nincs társadalmi szellem. Akinek talán kedve lenne, hogy a közélet terén is működjék, s a szunnyadó társadalomba némi élénkséget öntsön: azt a visszahúzódók magatartása és sokak lenézése csakhamar elriasztja.” A laptulajdonosi és a főszerkesztői munkát egy hónap múlva vette át tőle Bernáth Béla, aki egy évig működtette a lapot. A Marczali egyrészt megőrizte a korábbi közlönyök formáját azzal, hogy árverési és takarékpénztári hirdetéseket közölt, másrészt a modern formát követte a szerkesztőség a vezércikkek, irodalmi tárcák és a gazdasági-társadalmi témák vitára bocsátásával, naprakész hírekkel és az olvasói levél rovattal. Amíg a főszerkesztő társadalmi, kisvárosi és gazdasági kérdésekkel foglalkozott a vezércikkeiben, addig Gyenesi Gyula tanító az irodalmi tárcáért, a versek közléséért felelt.

Az ügyvéd a nyári szabadidejét családostól a Balaton partján töltötte, Mária-telepen, ahová hasonlóan a többi környékbeli tehetősebb családhoz, lovas fogattal, később a „vicinálissal” egy napos kirándulásokat tettek. Bernáth Béla a Balatonkeresztúri Fürdőegyesületnek már 1901-ben - a szintén marcali Lehner Sándor elnök mellett - a titkára lett. Az egyesület céljául azt tűzték ki, „hogy Balaton-Keresztúrt a modern fürdők közé emelje és hogy különösen a marczali, kéthelyi és a többi környékbeli helységekből látogató fürdőközönség érdekeit felkarolja és istápolja.” 1909-ben az elsők között szép és modern villát építtetett ifj. Sztelek Ferenc építőmesterrel, a korábban vásárolt fél hold szőlőjében közvetlenül a Balaton partján, amelyet Béla-várnak nevezett el. Itt tartotta barátaival, a fia által önéletírásában is megörökített, halászlé-főzéseket, az ún. „keresztúri csatákat”. Bernáth Aurél önéletrajzából megtudhatjuk, hogy a heves vérmérsékletű, önfejű ügyvéd apa, 1911-ben egyik napról a másikra elköltözött a Kossuth utcai házból Keszthelyre, ahol új életet kezdett. (A családi házat ifj. Sztelek Ferenc vette meg, akitől később dr. Schustek Jenő kórházigazgató vásárolta meg, majd 1935-ben új villát építtetett a helyén. Ma a Bernát Aurél Galéria működik itt.) A négygyermekes Roboz Attala számára ínséges idők jöttek, el kellett költözniük Marcaliból Kiskorpádra, ahol a testvére befogadta őket. Az első világháború kitörését követően fiai közül először Géza (1898-1916) vonult be katonának, hadnagy lett. 1916 nyarán Aurél is bevonult, de rövidesen katonai kórházba került. Géza az orosz-román fronton esett el. „Apám később, amikor a front Kirli-Babától eltávolodott, fölkereste a sírt. Ez, az akkori háborús viszonyok közt, nem lehetett kis vállalkozás. Maga az út 7-800 kilométert is kitett, s a front mögött nem lehetett egy civilnek barátságos az út. Rendbe tette a sírt, lefotografálta, és hazajött.” – emlékezett vissza a festőművész. Bernáth Géza neve olvasható a marcali hősi emlékmű névsorában. Dr. Bernáth Béla 1924-ben, 60 éves korában Keszthelyen halt meg. Szerepe a századfordulós Marcali közéletének alakításában és a Balatonmáriafürdőn létrejött fürdőkultúrában jelentős hatással bírt. A Marcali Múzeum gyűjteményében a személyéhez köthető dokumentumok és fényképek megtalálhatóak. Huszár Mihály - történész