„Zene nélkül mit érek én…”

zene1
1975 óta (amikor az UNESCO elfogadta Yehudi Menuhin javaslatát) a zene világnapja október 1. 

 

zene2A Künzelsau tér ezen a napon megtelt zenészekkel, énekesekkel, muzsikát szerető emberekkel. Először Hajas Bélát, a Marcali Hidas Frigyes Zeneiskola igazgatóját kérdeztem arról, miért fontos, hogy „kihozzák” a zenét a város központjába: - Az a fontos, hogy együtt zenélünk! Álljunk meg egy pillanatra, figyeljünk a zenére. Érezzük át, hogy mennyire fontos része az életünknek! Húsz hangszeres van itt, valamint a Calypso Kórus, a Dalárda, a Noszlopy és a Mikszáth Általános Iskola gyerekkórusa. Süt a nap, minden tökéletes az ünnepléshez.

Stamler Edit tanár, kórusvezető: - Már hagyománya van a városban a közös éneklésnek, zenélésnek. Igyekszünk mindig kitalálni valami újat, bízom benne, egyre többen leszünk.Miért jött el a rendezvényre? -kérdeztem két hallgatót.

zene3Horváth Hajnalka: - Az életemben meghatározó volt a zene. Szépen énekeltem általános iskolásként, fel is figyelt rám az énektanárnőm, Vezér Ilona Balatonszentgyörgyön. Énekkaros voltam, népdaléneklő versenyekre jártam. Aztán énekeltem vegyeskarban, a Calypsoban. Úgy gondoltam ma, néhány percet megillet a zene.

Kutor Józsefné nyugdíjas: - Az unokám énekkaros, ő hívott meg. Szeretem a zenét. Mivel egyedül élek, egész nap szól otthon a rádió, nem szeretem a csendet magam körül. Szívesen hallgatok komolyzenét is. S régen én is énekkaros voltam.  A zene az fontos!HCSGY