Egy település emlékezete meg szokta őrizni azoknak a nevét, akik hasznára voltak a közösségnek. Édeskeveset tudunk viszont azokról. akik nem építettek, hanem romboltak. Akik tudatlanságból vagy meggondolatlanságból, túllihegett megfelelési kényszerből helyrehozhatatlan károkat okoztak.
Nyilván nem véletlenül: csak a sikereknek van gazdája, a kudarcoknak aligha. Amire fordul annyit a történelem kereke, hogy a számonkérő kérdéseket fel lehetne tenni, addigra már nincs kinek.Egy település emlékezete meg szokta őrizni azoknak a nevét, akik hasznára voltak a közösségnek. Édeskeveset tudunk viszont azokról. akik nem építettek, hanem romboltak. Akik tudatlanságból vagy meggondolatlanságból, túllihegett megfelelési kényszerből helyrehozhatatlan károkat okoztak. Nyilván nem véletlenül: csak a sikereknek van gazdája, a kudarcoknak aligha. Amire fordul annyit a történelem kereke, hogy a számonkérő kérdéseket fel lehetne tenni, addigra már nincs kinek.
A „zsidótemplom”
A marcali zsinagógát 1905-ben kezdték építeni, Jakab Dezső és Komor Marcell tervei alapján. Híres mesterek voltak ők, Lehner Ödön szellemiségének követői. A mienk mellett ők tervezték a marosvásárhelyi vagy a temesvári zsinagógát, de világi épületek is őrzik alkotó tevékenységük nyomát, például a budapesti Palace Szálló, az Erkel Színház stb.Országszerte nagyon sok különböző méretű és igényességű izraelita imaház működött, mert a letelepedő zsidóság mindenütt első dolgának tekintette, hogy iskoláról, templomról, temetőről gondoskodjék.A II. világháború rémségei azonban gyökerestül felforgattak mindent. Több százezer zsidó honfitársunk odaveszett, a maroknyi hazatérő hívő pedig nem tudott fenntartani ennyi épületet, még akkor sem, ha a háború a templomok közül is sokat tönkretett vagy megsemmisített.Ezért kérték körlevélben / Grünwald Fülöp és Naményi Ernő / a települések megmaradt zsidóságát a tényleges állapotok felmérésére, hogy a kialakult helyzet kezeléséről egyáltalán gondolkodni lehessen. Ezen felmérés eredményeként született meg két év múlva az az úgynevezett vallástörténeti döntés, amely lehetővé tette azoknak az épületeknek az eladását, amelyek fenntartása „túlzott áldozatvállalást” jelentene egy-egy zsidó közösségnek. Bölcs előrelátásra és egyúttal mély emberismeretre vall az a szigorú kikötés, hogy az így befolyt összeget kizárólag vallási vagy jótékonysági célokra lehet fordítani. Ezzel párhuzamosan megkezdődött az épületek állagának felmérése is. 
A Dunántúl déli és középső részén ezt a munkát Löwinger István és Schmelzer Kornél végezte el, akik 24 településen vizsgálódtak. Nyolc helyen - köztük három somogyin: Tabon, Ádándon, Somogyszilben - már csak a templomok hűlt helyét találták, de volt néhány olyan is, ami nagyjából épségben maradt, és „megváltozott” funkcióval - iskola, raktár - működött tovább.A marcali zsinagógáról a következőket írták jelentésükben Scheiber Sándornak, az Országos Rabbiképző igazgatójának:„Nem romos, a berendezés is használható, de az ablakokat nap mint nap betörik, így a templom belsejét a bedobált téglák és a kukoricacsutkák is elcsúfítják.” 
Nemcsak visszaemlékezések, hanem dokumentumok is bizonyítják tehát, hogy nem a háborús károk következtében kellett lebontani. Egyébként is a háború után még csaknem húsz évig állt!Ami pedig a betört ablakokat meg a dobálózást illeti - vásott kölykök akkoriban is voltak. A különleges, hatalmas és hátborzongatóan elhagyatott épület minden szülői tiltás ellenére csábító terepnek kínálkozott: Harci játékok, bátorságpróbák és egyéb veszélyes kalandok ígéretét hordozta- baglyokkal, denevérekkel, kísérteties zörejekkel. 1963-ban aztán lebontották, hogy a helyére építsék fel a gimnáziumot, az egész országra érvényes egységes típusterv alapján ...Csakhogy ezt a döntést semmi nem indokolta, az emberek akkor se értették, és azóta se értik. Volt bőven üres telek, iskolának jóval alkalmasabb is, csendesebb helyen, tágasabb területen.Hogyan történhetett ez meg? Kit vagy kiket terhel a felelősség? Magasabb szinten született meg a végítélet, vagy a tevékeny butaság helyi buzgalma kapott rá lehetőséget, hogy végre elefántként törhessen-zúzhasson a porcelánboltban? Vannak még, akik emlékeznek? Kérjük, szólaljanak meg! Várjuk visszaemlékezéseiket! O.I.